Fahidi Éva Auschwitz-Birkenauról, a gázkamrákról és a krematóriumokról.
Lehet Tőle Életet tanulni!!! 🙂 Minden szokványos, fennkölt emlékezésnél jobban megmarad, kézzel foghatóbb az, hogy "..... .és tényleg a spejz tele volt befőttel, és olyan polc volt benne, hogy ..... Gilikének lakodalomra, Évának eljegyzésre...." . Kell ennél vizuálisabb? Döbbenetes érzékkel tud olyanokat mondani, amit mindenki ért, ami mindenkit megérint.
/a hozzászólásokból/
1944. április 29-ről, a napról, amikor a család bevonult a gettóba.
Gyerekkel együtt növő ruháról, apa meséiről; gyerekkorról, ami elmúlt és a családról, akik nem jöttek vissza Auschwitz-Birkenauból.
1944. június 27-én indult el a transzport a debreceni téglagyárból Auschwitz-Birkenauba. A Dolgok Lelke.
... derékig érő copfod van, és jaj de hiú vagy te arra a copfra, mert sokkal vastagabb mint akárki másé... és hirtelen ott állsz kopaszon.
....és el tudod képzelni az anyádat, apádat, a mindenkidet ott? és nem hiszed el... nem hiszed el... mert tényleg hihetetlen.
Ülünk a mocsár szélén, égési sebeket szenvedünk a naptól, és nem tudjuk levenni a szemünket arról a pontról, ahová éjjel-nappal, szünet nékül, teherautóval hordják a krematóriumokból a hamvakat....
Pharrajimos, a roma holokauszt
Ami a zsidóságnak a Soá, az a cigányságnak a porajmos, pharrajimos vagy samudaripe: a roma holokauszt. A magyarországi cigányságot sújtó porajmos története csak nyomokban dokumentálható, sokáig nem is foglalkozott vele senki.
Sokakat nyilvántartásba vétel nélkül gyilkoltak meg, és sokan nem érkeztek meg a koncentrációs táborokba sem, már korábban megölték őket. A roma holokauszt emléknapja augusztus 2-a, 1944-ben ekkor háromezer cigányt mészároltak le Auschwitzban.
„Nem hiszem, hogy van ember, aki bármeddig él, el tudná felejteni, amit a Pharrajimos 1944. augusztus 2-ről 3-ra forduló éjjelén Auschwitz-Birkenauban hallania kellett, ha történetesen ott volt. És bár semmit nem látott, végighallgatta akarata ellenére az E-Lager, vagyis a Cigány Lager kiirtását. Mintegy 3000 ember - halálra vált emberek utolsó hangját: imádság, átok, sikoly, őrület…. Mindenki tudta, hogy gázkamrába hajtják, ahol szerencse, ha a Cyklon B 20 perc alatt megöli és nem fulladozik hosszabb ideig.
Ott voltam és a felelősöknek kívánom: életük végéig és azon túl ne halljanak egyebet, csak ezt!
Az ember mindig saját magából indul ki. Amikor csend lett, ott maradt Auschwitz-Birkenau, ki tudja, hány tízezer fogollyal, feszülten vártunk a sorunkra. Ezt a halálvárást is jó szívvel kívánom most már a neonáciknak.
Sok év telt el úgy, hogy kerestem a megoldást a túlélésre, amihez az kellett, hogy kirekesszem az életemből a traumát. Mikor újra gondolni tudtam a Holokausztra, nem lehetett nem gondolni a Pharrajimosra és döbbenten tapasztaltam, hogy mennyire frázis az, hogy egyformák vagyunk mind, emberek, hisz a cigányok kiirtását éveken át elismerni sem akarták, holott már szinti és roma lett belőlük, az semmibe sem kerül, de egyenlő emberként bánni valakivel? Miért kevésbé fontos, ha cigányokat ölnek, mint ha zsidókat, hottentottákat, kurdokat, örményeket, arabokat, mindig ugyanarról van szó: a kozmikus gyűlölet és a félelem összefüggéséről.
Következetesen magamat ismétlem, csak erről beszélek.
Nem tudok ép elméjű embert elképzelni, aki ne 1944. augusztus 2-3 éjszakájáról beszélne egész maradék életében, ha ott volt „akkor”.
Egyébként a kirekesztésben az a legszomorúbb, hogy oda-vissza egyformán hat. Nemcsak a többség rekeszti ki a kisebbséget, fordítva is! „Mi erdélyi magyarok!" „Mi zsidók!" most már ismét: „Mi németek!"
Igazán nem akarok minden pillanatban bölcsességet köpni. De csak eljutunk egyszer oda, ami az ügyeletes zseni jelszavam: Nem kell egymást szeretni, csak éppen nem kell gyűlölni."
Fahidi Éva
2019. május
Május 16-a 2005 óta, egy nemzetközi szervezet kezdeményezésére A Bátorság és a Roma Ifjúság Napja, amikor az Auschwitz-Birkenaui cigánylágerben kitört lázadásra és a holokauszt roma áldozataira emlékeznek.
A 371 csillag ünnepi megemlékező műsor 2019-ben május 18-án volt a Nemzeti Színházban. A címe azért 371 csillag, mert a lágerben 371 cigány gyermek született, ám egyikük sem élte meg a felszabadulást.